|
Antropozófia annak a munkának a neve, mely Rudolf Steiner életéből és kutatásaiból származik. Az antropozófia egy filozófia, egy tudomány, a lélek egy hangulata, egy életmód, egy út emberi lehetőségeink tudatos eléréséhez. A Waldorf iskolák, a klinikák és gyógyászat, a terápiai központok, a biodinamikus mezőgazdaság, az euritmia és a beszéd művészete, a Bothmer gimnasztika, melyek világszerte elterjedtek, mind a Rudolf Steiner által megkezdett szellemi kutatásból születtek. E munka alapvető eleme az a tapasztalat volt, hogy életünk szellemi dimenziója ugyanazzal az objektív bizonyossággal megfigyelhető, tanulmányozható, megismerhető, mint ahogyan a természeti világ. A kozmoszból való teremtésünk, a földi fejlődésünk története még nem ért véget. Emberreé válásunk most azon múlik, hogy önmagunkban és az önmagunk által válsztott sorsunk összefüggéseiben megtaláljuk-e a további fejlődés forrását. Az antropozófia szívében az a felismerés áll, hogy az egyetemesen emberi nyílvánul meg minden öröklésen alapuló fajban, nemzetiségben, kultúrában, vallási irányzatban. Krisztus az a magasztos archetípus, akiért küzdelmünk folyik, nemcsak az egyház kizárólagos értelmezésében, még csak nem is azokéban, akik magukat keresztényeknek nevezik. A Föld meggyógyításának erői, és az ahhoz szükséges erő, hogy szembenézzünk az egyénileg és közösségileg folymatosan próbára tett integritásunkkal az egész emberiség számára szabadon hozzáférhetők. Krisztus megújító Tette által az egész emberiség számára elérhetők és a mi éber, együttműködő válaszunkra várnak. Az antropozófia arra hivatott, hogy ezt a lehetőséget ismertté és elérhetővé tegye tanulás, gyakorlatok, művészeti munka, meditáció és az e küzdelmet kifejező és segítő egyéni és közösségi életünk struktúráinak felfedezése által. KI IS VAGYOK ÉN? A válasz életünk legnagyobb kihívása.
Sorsunk felismerése és megvalósítása a jövő felé irányuló képzeletteli nyitottságtól, a folyamatosan életben tartott önismerettől és a minket formáló körülmények őszinte méltatásától függ.
Felismerjük az élet fordulópontjait és a változás szükségszerűségét? Megvan bennünk az akarat az átalakulásra?
Ebben a vállalásban alapvető minőség a megingathatatlan bizalom, hogy az életünkben történt minden eseménynek jelentősége van, még akkor is, ha azonnal nem tudjuk, mi is az.
Kiindulópontja ennek a kalandnak az a hozzáállás az élethez, mely azon a bizonyosságon alapszik, hogy belső tapasztalataink ugyanolyan objektív tények alapján ismerhetők meg, mint ahogy a körülöttünk lévő világ a természettudományokon keresztül.
Amikor Rudolf Steiner a múlt század elején kidolgozta a szellem tudományát, tisztán és átlátható módon írta le kutatásait a belső és magasabb világokról. Ezzel arra biztatta az érdeklődőket, hogy a megfelelő meditatív gyakorlatok végzésén keresztül fejlesszék ki saját érzékfeletti képességeiket.
Antropozófiának hívják az ebből a munkából fakadó emberi bölcsességet. Az antropozófia hatalmas ősképeket, paradigmákat, iránypontokat, gyakorlati képességeket nyújt és tiszteletet, illetve az igazság szeretetét hívja elő belőlünk. Ez az egyetemes emberi alap támogathat minket kitartó, örömteljes, fájdalmas, olykor eredményekkel kecsegtető, sürgős és befejezetlen keresésünkben, hogy megtudjuk kik is vagyunk.
Rudolf Steiner 1913-ban Svájcban, Dornach-ban létrehozta munkája központját, az Első Goetheanumot, hogy munkásságát az építészet, a szobrászat és festészet eszközeivel fejezze ki és ahol a Misztérium Drámáit, az Euritmiát és a Kreatív Beszédet, mint új művészeti ágakat bemutathatták. Ezt az építészetileg oly sok újat hozó fa épületet 1922-ben tűz pusztította el.
A második Goetheanum-ot, mely most ennek helyén áll, 1924-ben kezdték építeni betonból, mint új építészeti anyagból. Ma a világ számos helyén működnek Waldorf iskolák, felnőttképzési intézmények, kórházak, terápiás központok, biodinamikus gazdaságok, kutató központok, bankok, könyvkiadók és egyéb művészeti, tudományos és szociális kezdeményezések, amelyek mind az antropozófiára épülnek.
Mit adhat számunkra az antropozófia ebben a globális, multikulturális, háborúk, és éhség sújtotta világban, ahol igazságtalanság, egyenlőtlenség és politikai érdektelenség a külső jegyei azoknak a személyes, belső válságoknak, mellyel mindannyian küzdünk.
Minden a lélek küszöbén áll.
|